Ó, édesem! Annyira rossz, hogy nem tudok egyebet tenni, mint írni itten rendületlenül.
Ha egy napod szörnyű, akkor könnyű meglátni a további órákban is a rosszat. Tudom, jó duma, de akkor is, szándékosan keresd a jót is a pillanatban. Nagyon nehéz, ez tény. De fontos lenne.
Ilyen párokat mindig lát az ember. Nehogy azt hidd, hogy én sóhaj nélkül el tudok menni mellettük! Ha rájuk nézek és rájövök, hogy 14-16 évesen már talán megtalálták egymást, innentől ők sínen vannak, elönt a düh meg a szomorúság, hogy jó, jó, örülök, hogy nekik jó, de nekem miért nem lehet ilyen jó? ??? Én miért nem??? ...
Gondolom, valami hasonló jár a te fejedben is ilyenkor. Hát, erre válasz nincs. Vagy csak hülye válasz, az meg nem kell...
Viszont azt megtanultam, hogy a házasok vagy akik még ez előtt állnak, de tartós kapcsolatban élnek, mindig a szabadságra vágynak. Én most szabad vagyok, de a tartós kapcsolatra vágyom. Hát akkor miért nem értékelem azt, ami most van ahelyett, hogy azon keseregnék, ami nincs? Akkor meg - ha egyszer lesz barátom/férjem - a szabadságra fogok ennyire vágyni? Valószínűleg igen, egy darabig legalábbis. És majd azt gondolom, hogy de hülye voltam, hogy nem használtam ki. Hát egy nagy fenét. Kihasználom most, amennyire tudom. Mert az élet nem akkor kezdődik, amikor bizonyos vágyak teljesülnek. Nem akkor, ha leérettségiztél, ha levizsgáztál, ha van autód, van házad, van férjed, három gyereked, ha megnőnek, ha nyugdíjas leszel.... pamparam.... hanem MOST, a te életed most van. És ebben kell megtalálni azt, amire vágysz. Vagy az adott lehetőségeket kell a lehető legjobban kihasználni. Szerintem ez a feladat, még akkor is, ha nem épp ez a legtetszetősebb. És baromi nehéz, persze.
És szabad vágyni másra, erre - arra. Szabad könnnyes szemmel nézni arra, kinek ez van. Szabad. De ha csak azt nézzük, ami nincs, akkor azzal nem megyünk sokra... (mondom ezt magamnak is, időnként. néha gyakran, néha ritkán)
Ó, te kis butuska! Te csúnya? Ugggyanmár! Nagyon is csinos vagy. Nem vagy csúnya és ne is merd ezt állítani! Legfeljebb csak nem találtad meg azt, ami megfelel az elképzeléseidnek.
Én kétszer akkora vagyok, mint te, mégis van olyan ruhám, amiben jól érzem magam. Ha ezen agyalnék mindig, már rég a pszichiátrián lennék. :) Így kell jól érezni magunkat. És megtalálni a jó ruhákat. Ha nem áll jól az, amit felpróbáltál, keress másikat. Ha az sem, megint menj tovább. Egyszer lesz olyan - csak győzd kivárni az idejét. A lehetőségeink korlátozottak, de ez nem azt jelenti, hogy nincs választásunk :D

Úgy megölelnélek most, igazán...

Csak nézem és nézem, de hiába. Mindig ugyanaz a két hónappal ezelőtti kép fogad. :o(

Nem írnál valamit? Akarsz egyáltalán? Vagy elfelejtetted? ...
nagyon sokat gondolok rád...